Üdvözöljük a "Kútyika" oldalán !

 Tsitári kápolna : A Börzsöny északi részén, Hont határában lévő Csitári kútyika régi szent helye a környékbelieknek, ami talán már a 18. században megvolt. Ez utóbbit látszik bizonyítani egy 1736 és 1739 között készült földrajzi leírás. Ez egy, a falu hegyeiben lévő “gyönyörű forrás"-ról tudósít, ami “a Remete lakásánál csurog ki. Látnivalók; A három csodatevő forrás A kápolna és kőkereszt Drégelyvár ? Alagút A juhász fiú szobra

A Kútyika története már a Borovszky-monográfiában is olvashatunk arról, hogy a honti határban, "az őskori állatmaradványokkal rakott csitári völgyben van egy kút, melyet a néphit sokáig varázserejűnek vélt és hajdan tömegesen zarándokoltak oda a gyógyulást keresők". (Hont vármegye és Selmecbánya szabad királyi város, Budapest, é. n. 46.) A múlt század közepén Hont megye történésze, Hőke Lajos is készített feljegyzést a forrásról. Ebben olvashatjuk az alábbiakat: "A honti kutyika, mint azt a vidéki palócok nevezik, Honti kutika vagyis kutacska helyett, szintén egyike volt a csodakútaknak, mígnem a néphit följebb rukkoltatta. Fekszik a kutika Hont falu határában; az iszapja közt ősvilági állatok, mammuthok s egyéb szárazi és tengeri szörnyek maradványaival rakva, a csitári völgyben..." (Király kutak, csoda kutak. In.: Fővárosi Lapok. 1866/183. 738—739.) A kegyhelyen tulajdonképpen három szent forrás fakadt egykor. Ezek vizét egy helyre gyűjtötték, s az ivómedence csapján lehet inni belőle. A forrás mellett, amely Kutyika néven vált ismertté, Németh atya közlése szerint már a török időkben egy fakereszt állt. Ehhez járt az itteni uradalom szegény juhásza vak fiával fohászkodni. Ilyenkor a gyermek szemét mindig megmosta a Kutyika vizével, mígnem a fiú egyszer csak látni kezdett. Ezután épült hálából az első kápolna, melyben elhelyezték a Magyarok Nagyasszonya-szobrot is. Ezt a pásztorfiú faragta ki, a honti asszonyok szép viseletébe öltöztetve Máriát. A kegyszobor ma is megvan. A drégelyi Historia Domus-ban emlegetett csitári malomról Hőke Lajos is írt idézett cikkében. Ebben olvassuk, hogy a forrás közelében "van egy fölcsapó malom, Balcs mester műve". Hőke egy Kutyikára vonatkozó hosszabb történetet is közöl, mely szerint 1852 nyarán a kúthoz zarándokolt egy váci asszony, aki nemsokára lélekszakadva rohant a közeli malom molnárához, s "fennen kiabálta, hogy neki imádkoztában a kútban a Boldogságos Szűz megjelent". Az asszony ezután hazament Vácra, ahonnan hozott magával "ötszáz hitbuzgó asszonyt, kik lobogókkal, énekkel jöttek üdvözölni a kútban megjelent Szűz Máriát". Ugyancsak Hőke Lajos írta, hogy "a kút, melynek tiszta vize homokrétegen szivárog fel, kőkerítéssel keríttetett, nyílása sűrűn bedrótoztatott, és csak annyi lyukat hagytak rajta, hogy oda egy láncolt hosszú nyelű vas kanállal lehessen belőle vizet meríteni... A betegek szenvedő lábaikat a kútból kifolyó kis csatornában áztatják, közben Máriához imádkozván és énekelvén". A kegyszobor, melyet a szembetegségéből meggyógyult pásztorfiú faragott, 1920-ban eltűnt. Egy egyszerű asszony álomlátomása folytán azonban Nagyorosziban, egy tyúkpadlásról előkerült. Megtisztították, s újra elhelyezték a kápolna oltára felett. 1948-ban az omladozó kápolnát lebontották, de egy Honti gazda adományából újra felépült a fogadalmi kereszt közelében. A mai Engesztelő Kegykápolnát 1949-ben szentelték fel, s a miséző oltár felett újra elhelyezték a kegyszobrot. A régi kápolnácska helyére egy szép lourdes-i barlang került. 1975-ben elkészítették Mária hegyi N. János szobrászművésszel a Bibliás Szűzanya szobrát. Ezt tették a régi helyére, ám a nép ragaszkodott az eredetihez, amely az esztergomi restaurálás után újra visszakerült helyére. Sokáig tartott, míg a Drégely—Hont—Csitári búcsújáró helyet elismerték. A nép minden tiltás és megfélemlítés ellenére ragaszkodott a Kutyikához. Rendszeresen elzarándokoltak ide a hívő és fohászkodó emberek az Ipoly mindkét oldaláról. S ahogyan Fazekas István dorogi kanonok írta Kamarás Józsefnek: "A Kutyikánál népünk Mária tiszteletének egy élő eleven ágacskáját figyelhettem meg. A csodákat nem a víz teszi, hanem a hit. A lourdes-i víz egyszerű ivóvíz, a hit a fontos." 1977-ben VI. Pál pápa apostoli áldását küldte a kegyhelynek, Németh J. Krizosztom atyának, s mindazoknak, akik e helyen a papi hivatásokért is imádkoztak. A Csitári főbúcsú ideje Áldozó-csütörtök. Márciustól ezenkívül havonta egyszer tartanak itt istentiszteletet. Elsősorban hitünk felfrissítéséért és megszilárdításáért meg a tiszta szívből jövő fohászokért érdemes ide elzarándokolni. De gyönyörű a táj is, s itt bukkan elő a Börzsönyből a drégelyi alagút.

(Csáky Károly: Isten házai és szolgái. Az Ipoly mente egyházi műemlékei és jeles személyiségei. Dunaszerdahely, 1993. p. 101-105.)